Ez volt az első fantáziakenyerem. Nevezzük Pain Forêt Noire-nak, ha már "francia" az anyakovásza :D Az előző Pain au Levain sütésből maradt egy csomó öregtészta, amit fel akartam használni, mert annyira erős volt, hogy a hűtőben is tovább dagadt. Szóval még mielőtt szétnyomta volna a dobozt, aztán megtelítette volna a hűtőt, majd a konyhát és kisgömböcként felfal mindent, inkább kitaláltam valamit. A recept saját, és még tökéletesítés alatt áll ezen a mostani tapasztalaton alapulva. Annyit mondhatok, hogy kakaós, diós, áfonyás és rozsos :) Kicsit ronda, de eléggé finom. Nem süti, hanem egy művészkenyér. Már majdnem tökjó, bár így is nehéz megállni, hogy ne fogyjon el az egész egy este.... ugyanis vajjal isteni.